Földes Zoltán: Nagyanyához
Fehér galamb, fehér szárnyon,
Ablakomon bérepült,
Duruzsolva, turbékolva
Gyönge, kis vállamra ült.
Azt suttogta, turbékolta,
Hogy szereti nagymamát,
S nevenapján hó-galambok
Üdvözletét adjam át.
Mondtam: átadom bizonnyal,
Mert ez méltó üzenet,
Tiszta galamb, ha köszönti
Galambfehér szívedet.
Ettől szép, fehér szívedtől
Oktatva kis unokád
Gondozgatta, nagyvigyázva,
Lelkén a fehér ruhát.
Azért adom át örömmel,
Mit üzent a kis galamb.
Míg lelkemben zeng a hála,
Ezüstszavú szép harang.
Isten áldjon, Isten védjen,
Nagyanyácskám, tégedet,
Adjon itt lenn boldogságot,
S egykor örök életet.
