Mándy Stefánia: Anyának szóló

Almafa, körtefa,
csipkefa, hárs –
este is, reggel is
mind haza
vársz.

Ha közel, ha messze,
ahol csak járok,
világok végibül
hozzád
találok.

Hó rebben, vad fagyok
zeng a vihar –
egy gondod: hol vagyok,
nem ér-e
baj?

Árván ha kint állok
tél közepén,
tenéked kiáltok,
üzenek
én.

Tűz a nap, forróság,
árnyad terül,
tiednél jobb jóság
sose
kerül.

Nem látom, hol vagyok,
merre az út?
Akinek hold ragyog,
mind haza
jut.

Ébresztőm, altatóm,
ringattató,
tűnt dalod hallgatom,
most lennék
jó.

Kisgyerek, nagy gyerek,
ott legyen nálad,
ha bú ér, ha öröm,
csak haza
várlak!